Forrai Ferenc és Knyihár Bence műteremszomszédok az Artusban.*  A Szín konstrukciók kiállítás a két művész sajátos helyzetjelentése, művészeti látlelete a közelmúltban készült alkotásaiból. Betekintés Forrai Ferenc és Knyihár Bence mozgékony művészetébe, különféle művészeti irányaiba, amelyeket továbbvisznek és kibontanak a műveikben. Mindkét művész kedveli a képsorozatokat, így az itt kiállított munkák felvillanásoknak, exponálásoknak tekinthetők. Mindketten az absztrakt művészet nyelvén beszélnek. A vonalak, a színek, a textúrák, a felületek, a hordozók teremtik meg a művek erőtereit, az egyszerre ösztönös és aprólékosan átgondolt egymáshoz kapcsolások hozzák létre a kompozíciót. Ez az ambivalencia az egyetemes absztrakt művészet sajátja, amely lehet költői vagy gesztusszerű, ugyanakkor a művek közös metszéspontja az észleléshez és az érzékeléshez való erős kötődés, a tapasztalat behívása: egy olyan képalkotás, amely a műalkotást elemeire vagy mintázataira bontja, és amelynek meghatározó módja a szemlélődés.

Forrai Ferenc Négyszöglet sorozata egy hosszú tanulmányozási folyamat vizuális-képi leképezése, rendszerbe foglalása. Halmazok kapcsolódásai, metszetek, kölcsönhatás, egyezőségek és különbözőségek megfogalmazott rendszere. Színekből és formákból rendszert alkotó jelrendszer, összetartozást jelző szimbolika. A sorozat alapját az évek során feldolgozott adatok, benyomások rendszerezéséből kidolgozott vizuális nyelv adja (rácsszerkezet és a színszimbolika), aminek az alkalmazásával Forrai a kölcsönhatások során felmerülő benyomásokat, gondolatokat és az olvasási élményeit dolgozza fel. A geometria alapvető formateremtő lehetőségeivel jelekké redukálja az általa konstruált, tiszta és tömör rendhez igazodó formai kapcsolódásokat, színkódokkal kiegészítve teszi teljessé a megfogalmazott vizuális jelrendszert, ami segít abban, hogy önmagának és a környezetének viszonyának megértését és a megismerési folyamatát ábrázolhassa.

Knyihár Bence a műveit egyfajta megismerési eljárásként fogja fel, a belső jelenlét tudatosítására készteti a művészt és a nézőt egyaránt. A festészet gyökereinek keresése közben született alkotásainak materialitása egyszerre szimbóluma és metaforája a fizikai anyagnak és a gondosan ellenőrzött gesztusnak. Egy olyan történés vagy esemény, amelyen belül a művész – az egyén pozícióján túlmutatva – mutatkozik meg a festménycsíkok végzetes találkozásában kicsapódva, a vászon felületén összegződve. Knyihár legújabb munkáit lényegi elemekre – színekre, ecsetvonásokra, vászonra – redukálja, ritmikus vonalakat és perforációkat ábrázol performatív gesztusokkal. Hasonló, felismerhető absztrakt és organikus formákkal és azok átfedéseivel, kivágataival dolgozik. A vászon a műalkotás szerves része, melynek anyagi és térbeli tulajdonságai kerülnek előtérbe. A készítés folyamata egészen erősen válik láthatóvá ezeken a műveken, ugyanis a varrógép szálai kendőzetlenül irányítják a figyelmünket a varrott vonalakra. 

A Szín konstrukciók kiállítás a formák, a felületek, az anyagok és a színek kölcsönhatásaiból szerveződik, a vizuális észlelést kiforrott invenciókkal és asszociációkkal telíti meg és tölti fel.

*Az Artus egy 2000 nm-es gyárépület Budapesten, amely egyszerre ad helyet kiállításoknak, performanszoknak, színházi és táncelőadásoknak valamint a műtermeknek, ahol jelenleg 15 kortárs művész dolgozik. Az Artus Kortárs Művészeti Stúdió mint alkotó közösség, tagjai munkásságával sok mindent prezentálni képes a ma jelenlévő művészeti tendenciákból.

Forrai Ferenc és Knyihár Bence kiállítása

Somody Péter, festőművész elhangzott nyitóbeszéde

"Örömmel vállaltam el a kiállítás megnyitását, aztán éreztem, hogy az örömöt még jobban felülírja a kíváncsiság. Tegnap be is jöttem a galériába, hogy megnézzem hogyan állnak a dolgok. Hát a dolgok nem álltak, hanem javában haladtak, haladt a munka, pörgött a fúrógép és srácok is. Jóízű munka lendület volt a levegőben és ugyanaz az igényes és aprólékos munka, amely a műveken is látszik. 

Lehet, hogy megérezték egymáson ezt jóízű munka mentalitást Bence és Feri, akik először egy lépcsőházban találkoztak és innen indult el aztán a szimpátia kötélzet vastagodása…

Mintha a művek is hordoznák egymás iránt ezt a szimpátiát, mert különbözőségük ellenére gyorsan felismerik és előmozdítják egymásban a rokonságot, a párhuzamos gondolatot. 

Ezt a hasonlíthatóságot én elsősorban az anyagok domináns szerepeltetésében és a hasonló színpreferenciák mentén látom. Kiegészíteném azonban, nem csak az anyagok, hanem a velük való bánásmód -eljárások és technikai megoldások megmutatása is mindkét művész alkotói metódusának sajátja. A kivitelezés szép, puritán és arányos megoldásokon keresztül történik meg és nem csak kiszolgálója művészetüknek, hanem a legtöbb esetben a témája is. Élvezettel olvashatjuk le a képekről és objektumokról keletkezésük történetét.

Forrai mindezt tárgyilagosan, konkrétabb formák játékán keresztül teszi meg, ahol a következetesen lépnek a színek az anyagok metódusok és mediális megoldások egymás szomszédságába.

Knyihár Bence képisége oldottabb formák mentén alakul. A festészetből és festékből kiinduló formavilág amorf alakzatai kedvesen tűrik azt a törődést, amelyet a varrás és az applikált vásznak otthonossága jelent számukra.

Kicsit távolabbról, a művészetelmélet szempontrendszeren keresztül nézve, persze tudhatjuk, hogy e művek hordoznak úgynevezett külső referenciákat az az, korábbi időkben megszilárdult művészeti konszenzusok talaján nyugszanak, de saját magukat mégis tisztán és erőteljesen képviselik, megjelenésük egyértelmű és legitim.

Mindkét művész aktív és sikeres budapesti kiállítási előélettel rendelkezik, és szerencsére komoly gyűjteményekben szerepelnek munkáik.

Így gondolataim vége felé ismét azt mondhatom, nagyszerű és örömteli érzés, hogy egy ilyen remek párbeszédet hoztak létre műveik között itt Pécsen, az Ancora Galériában ! “